„Visszük a telet messze-messze, a világ végi házba” – mondta az öt lehunyt szemű madár. A Nap épp akkor húzta el felhőfüggönyét, hogy háza ablakán kikönyököljön, és tündökölve nézzen a világra. „Elengedtem a telet” – gondolta. S hozzátette: „Jó a hír, jó a hír, Isten hozott, gólyahír!”

Az „akkordos korálkönyv” ötlete több évvel korábbra nyúlik vissza. A Nagytemplomi gyülekezetben zenészként, valamint a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola ének és egyházi énektanáraként számtalanszor kértek fel lelkészek, pedagógus kollégák, ifivezetők, hittantanárok, bibliakör-vezetők, hogy egy-egy adott dicsérethez vagy zsoltárhoz írjak „néhány akkordot”, melyek segítségével – gitárral vagy zongorával – le tudják kísérni az osztály, illetve a csoport közös énekét. A kötet megszerkesztésének, létrehozásának a legfőbb ösztönzője Széles Csongor lelkipásztor volt, aki rádöbbentett arra, hogy mekkora igény van ezekre a harmonizációkra, és hogy érdemes lenne ezeket összegyűjteni és egy kiadványban megjelentetni.